Már egy hete vetítik a mozik a Wellhello zenéjére épülő szkeccsfilmet, a #Sohavégetnemérős-t. Az első hét tapasztalatai alapján a film beváltja a hozzá fűzött reményeket: a nyitóhétvége jegyeladási adatai szerint a magyar filmek között az év harmadik legjobb nyitásával büszkélkedhet a generációs vígjáték, amelyet Fluor Tomi és Diaz dalai ihlettek. De hogyan is lett maga a Wellhello viszonylag rövid idő alatt ennyire népszerű? Hogyan született az ő soraikból olyan epizódfüzér, amelyben a Tinder, a Facebook, a bagel és a lángos egyformán helyet kap? Ha pedig generációs filmnek nevezzük, pontosan melyik generáció filmje is? Lehet-e nemzedékek közti híd, és szól-e az internethasználat veszélyeiről? Ki és miért látott az ötletben akkora fantáziát, hogy egy fiatalokat megcélzó program központi elemévé tegye? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Novák Katalin család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkárral, és a film producerével, Lévai Balázzsal.
↧